Mikor elindult a weboldal, tudtam már előre, hogy az oldalt megcsinálni az inkább lesz egy kicsit régészet, és egy kicsit nyomozómunka, mint informatika. A Primoval volt az első ilyen oldal. Weboldal, vendégkönyv, levlista volt az első feladat, majd kutatás azok után, akik érdeklődtek régen vagy most a Primo után. Szerencsére elég sok embert sikerült elérni. Ezen felbuzdulva gondoltam arra, hogy fel kell kutatnunk a további "nagy öregeket", a Primo korszak akkori hőseit, akik a Primo fénykorában dolgoztak, annak jobb programellátásáért, akik a legismertebbek voltak, urambocsá, ha sikerül elérni, akkor a tervezőket is. Megpróbálni őket bevonni a weboldal készítésébe, de egy riportot mindenképpen készíteni velük.

PALLER GÁBOR

Ha valaki nem ismerné. Jópár felhasználói programot fejlesztett, köztük az egyik legnagyobb az AMON gépi kódú monitor. Továbbá Spectrum játékokat konvertált, és mint kiderül a riportból, a végleg elveszett Primo-s CP/M-et is ő készítette.

Pár szót magadról, ha lehetne...

Paller Gábor vagyok, 35 éves, végzettségem szerint villamosmérnök. Van egy PhD fokozatom, amit ugyancsak a BME-től kaptam. Jelenleg a Nokia budapesti kutatóközpontjában kutatómérnökként dolgozok, főként mobilkészülékek Jáva problémáival foglalkozom. Feleségem és egy gyerekem van, a másik már igen közel van. Szeretek kirándulni a hegyekben és mániám a népitánc, főleg a magyar.

Hogyan kerültél kapcsolatba a számítógépekkel?

16 éves koromban részt vettem egy tanfolyamon, ahol ZX81-et tanultunk programozni. Egyből belebolondultam, tán túlságosan is. (1984)

Milyen 8 bites gépeid voltak?

Habár a családnak nagy terhet és sok nehézséget okozott, kikönyörögtem egy ZX Spectrum-ot 17 éves koromban. Ez a gép azonban rosszul viselte hardveres kísérleteimet, így a Primo kiárusítás után szert tettem egyre, ez 19 éves koromban történt, a katonaság után. Ez egy A-64-es model volt. Dolgoztam HT-1080Z-vel is, az iskolának volt egy, azzal készültem a programozási középiskolai tanulmányi versenyre.

Milyen programokat készítettél, konvertáltál?

Rengeteg programot készítettem és konvertáltam. Írtam másolóprogramot a Primora valamint a népszerű AMON monitort. Játékokat konvertáltam a Spektrumról és ezeket, valamint az AMON-t még utánvétes rendszerben eladnom is sikerült. Átültettem Primo-ra C fordítót, FORTH interpretert és assemblert is. Hardveres játszadozásaim eredményeképpen sikerült egy ZX Spectrum emulátort összeütni Primora, ez akkor nagy szenzáció volt. A Primo saját ROM memóriáját ki lehetett lapozni és ennek a helyére a ZX Spectrum Primo hardverre átszabott ROM-ját lehetett tölteni. Tisztára úgy nézett ki, mint egy Spectrum. Ezzel kapcsolatos cikkemet még a Mikroszámítógép Magazin is lehozta. A legnagyobb dobás a CP/M volt. Ez már komoly hardverbővítést igényelt, 170 KBájtos MOM floppykhoz készítettem lemezvezérlőt és egy saját BIOS-t írtam hozzá. A CP/M-et és a programokat a nevezetes Homelab-os Lukács fivérektől kaptam, minthogy nekik már volt CP/M-ük. Olyan programok futottak Primo-n, mint a Wordstar, a Turbo Pascal 3.0 vagy a PL/1 fordító.

Pár szót tudsz mondani arról, hogy hogyan is konvertáltál egy ilyen Spectrum programot?

A dolgomat nagyban segítette, hogy volt egy Spektrumom. Már nem emlékszem, hogyan vittem át a programot egyik gépről a másikra, de az biztos, hogy a Spektrum emulátorban volt olyan rutin, amivel a Primo direktben tudta olvasni a Spektrum felvételeit. A kezdeti átvitelek során megkerestem a Spektrum-specifikus ROM hívasokat (karakterkiírás, stb) és ezeket Primo-specifikus kódra cseréltem. Ehhez az AMON-t használtam. Később a CP/M sokkal profibb módszert tett lehetővé: nyomkövető disassemblerrel, amit szintén én irtam (a PC változatai még meg is vannak) assembly-re fordítottam vissza a Spektrum programot. Ez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, a nyomkövető disassemblernek azért elég sok emberi segítségre volt szüksege. Ez a program előbb szimulálja a program végrehajtását addig a szintig, hogy meg tudja különböztetni a kódot és az adatterületeket, majd az eredménybol assembly forrást készít. Az ugrótáblák és hasonló számított ugrások persze megzavarják, ekkor az embernek kell segíteni neki. Akárhogy is, a nyers assembly források birtokában már korrekten at lehetett írni bonyolultabb, a Spektrum hardverhez közelebbi programokat is, mint a játékok. Egy program átvitele 2-3-4 hét volt, ha jól emlékszem. A játékokat meglehetősen kifinomult másolásvédelem védte, minthogy utánvéttel eladtam őket. A gépi kódu rész kazettás formátuma nem felelt meg a Primoénak, a betöltőprogram pedig tele volt alattomos csapdákkal. A generálóprogramok még mindig megvannak Majzik Istvánnál. A generálóprogram egy védelem nélküli Primo program, ami másolatokat ír fel védett formában. Ezeket Primoba lehet tölteni és ez fut ma is. A generálóprogramból könnyen ki lehetne venni a játékokat es felírni PC vagy védelem nélküli Primo formában.

Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb, és miért?

Nyilvánvalóan a CP/M-re. Ez egy rendkívül bonyolult feladat volt, amely szoftver és hardverproblémákat egyaránt tartalmazott. Egyedül véghez vinni 1988-89 körül nem volt egyszerű. Kevesen értettek hozzá, kevés volt az dokumentáció, nehéz volt beszerezni az alkatrészeket.

Erről tudsz bővebben beszélni? Konvertálni próbáltad valahonnan, vagy nulláról megírni? Menyire készült el? Volt terjesztve? Lehet, hogy fellelhető még valakinél vagy végleg elveszett?

A Primo CP/M magja egy standard CP/M volt, amit a Homelab-osoktól szereztem. A CP/M már modulárisan volt megírva, egy BIOS-t kellett hozzá írni, amelyik az alapvető hardverelérési rutinokat tartalmazta. A Primo memóriafelosztását át kellett szabni, az alsó 16Kbájtba belapozhatóan 16Kbájt RAM és 4Kbájt ROM került, ezen felül még 2Kbájt ROM volt elérhető a képernyő memóriaterülete alatt. Ezek, továbbá a lemezmeghajtó voltak a legnagyobb munkák. Nem kis időt vett el CP/M programok vadászata, ezeket akkor a kevés számú CP/M gépről kellett konvertálni.

A rendszerről dokumentáció és cikk készült, amit azonban a Mikroszámítógép Magazin már nem közölt. A meghajtók és a lemezek egy költözködésnek estek áldozatul. Azt lehet mondani, a munka mindenestül elveszett. Az átalakított Primo-t a beépített bővítésekkel Majzik Istvánnak adtam.

Ehhez csak egy megjegyzés. Majd kifaggatom a Majzik Istvánt is, mi van most nála. Biztos kincseket rejteget! :)

A legérdekesebb "kincs" talán néhány átírt Spektrum játek generálóprogramja. Működő Primo konfigurációval gyorsan ki lehet belőlük szedni a Primo játékot és kiírni védelem nélküli formában. Ekkor már az emulátor is fogja tudni futtatni.

Hogyan foglalnád össze a Primós korszakát az életednek?

A Primo volt az első gépem, amin komoly dolgokat csinálhattam, mert nem kellett félnem, hogy mi lesz, ha tönkreteszem. Nagyon sokat tanultam rajta, mire befejeztem rajta a munkát, többet tudtam a hardverről és az alacsony szintű programozásról, mint sok akkori profi. A jelenlegi tudásomnak jelentős részét ezen a gépen alapoztam meg.

Mi volt a legkellemesebb és a legkellemetlenebb élményed a Primóval kapcsolatosan?

Ami kellemes élmény volt:

Van egy emlékem az Almássy-téri Primo klubról. Ott ültünk az átalakított gépem előtt és a Spectrum emulátor töltődött, amit akkor akartam megmutatni a klubozóknak. Körülöttünk zsongott a klub, de amikor a képernyő elsötétült és megjelent alul a Sinclair ismert logója, döbbent csend lett. Ez akkor nagyon tetszett. :-)

Tehát nem csak egy ROM fájl volt ez a Spectrum emulátor, hanem volt valami program is, amit be kellett hozzá tölteni?

A hardverbővítés csupán azt tette lehetővé, hogy az alsó 16KB-ba programot lehessen tölteni, mert az eredeti Primo ROM-ot ki lehetett lapozni es RAM jelent meg helyette. A Spektrum emulátornak ez a hardver kellett. Őmaga valójában a Spektrum ROM Primo hardverhez átírt változata volt, amely normál Primo programként töltődött be. Amikor elindult, belapozta az alsó 16KB RAM-ot, bemásolta magát oda es elindult, mint új rendszerszoftver. A Spektrum Basic programjait mind tudta futtani, sőt írni es olvasni is képes volt Spektrum formátumú kazettákat. Színei persze nem voltak, de a Spektrum színmemóriáját emulálta, tehát "ki lehetett írni egy karaktert színesben" és le lehetett kérdezni később a színét, persze a fekete-fehér képernyőn ebből semmi se látszott. Igazábol én ezt csak egy érdekes játéknak tekintettem, mert mindig a CP/M érdekelt. Ez egy lépés volt a CP/M felé.

Folytatva, ami kellemetlen élmény volt:

A billentyűzet szörnyű volt. Tulajdonképpen ez vezetett a Primom elhanyagolásához. Sikerült előbb szert tennem egy nagy Videoton CP/M gépre, majd egy kölcsön PC-re (saját PC-m még sokáig nem volt). Ezzel a Primonak is befellegzett. Néha még használgattam, aztán sutba került. Dokumentációi, programjai még sokáig megvoltak, de minden költözésnél került belőlük a szemétbe. Végül ami megmaradt, Majzik Istvánhoz került. Amikor Istvánnak összeszedtem a maradékot, akkor döbbentem meg, mennyi minden veszett el végleg.

Hajt a kíváncsiság. Ez az a Primo, amit a CP/M-hez lett átalakítva?
Vagy a Spectrum emulációra átalakított gép ez?

Mindkettő. A Spektrum emulátorhoz az kellett, hogy a Primo ROM-ját (legalsó 16KB) ki lehessen lapozni es helyette RAM-ot belapozni. Ez a CP/M-hez is kellett és ez a dolog ma is működik. A CP/M-hez ezen felül lemezmeghajtó kellett (tavaly dobtam ki, dokumentacioja sincs meg) és még két EPROM (helye megvan a Majzik Istvánnál levő gépben, de tartalma már nincs meg). Ezért mondom, hogy a CP/M teljesen elveszett. Elvesztek tovabbá a lemezek is, amelyek a CP/M programokat tartalmaztak.

Mi az ami érdekel jelenleg? Foglalkozol-e még Primóval?

Primoval nem foglalkozom. Hosszú Jávás pályafutásom van. Pályám egy szakaszán digitális jelfeldolgozással foglalkoztam, az szép volt. Egyszer talán még újra visszatérhetek arra a területre.

Köszi az interjút.

MISZLAI RÓBERT

Ha valaki nem ismerné. Rengeteg programot készített, illetve konvertált HT-ről Primo-ra. Egyik kimagasló programja az Anticopy volt, melyhez kapcsolódik talán az egyetlen olyan eset mikor Primo programot törtek fel.

Pár szót magadról, ha lehetne...

A RobiSoft jelzéssel készített programok természetesen, a saját egoizmusomnak köszönhetően, a nevem miatt keresztelődtek így, mert egyébként Miszlai Róbertnek hívnak. Már kora gyerekkoromban látszott, hogy előbb-utóbb 32 éves leszek. A korai elvárásoknak m
egfelelően ezt az életkort 2004-ben el is értem. Egyébként semmi különös, gimnázium, egyetem meg mindenféle kiegészítő képzés után 5. munkahelyemen, egy távközlési cégnél dolgozom. Feleség már van, gyerek meg majd lesz. Primo már nincs.

Hogyan kerültél kapcsolatba a számítógépekkel? Milyen 8 bites gépeid voltak?

Csak Primóm volt, de első élményem egy számítástechnikai szakkörből származik, 4.-es általános iskolás koromból. Akkoriban a ZX-81 volt a sztár, bár már volt Spectrum is, de azt nem volt szabad még megérinteni sem, annyira újnak és korszerűnek számított.

Hogy kötöttél ki a Primónál?

Szüleimnek köszönhetem, hogy beruháztak ebbe a csodálatos élménygeneráló technikai instrumentumba. Tápegységet nem vettünk hozzá, mert azt bátyám készített hozzá, csakúgy mint egy monitort is (egy régi TV-t alakított át teljesen). Elég sok gyári programot vettünk a Primonkra, persze mivel ez a legkisebb gép volt (A32-es) ezért nem tudtuk m egvenni a nagyon profinak tűnő programokat. Mindenesetre én így is nagyon jókat játszottam a géppel.

Milyen programokat készítettél, konvertáltál?

Rengeteg programot írtam vagy adaptáltam :). Járattuk az akkoriban menőnek számító technikai folyóiratokat, mint pl. Ötlet Magazin, Technika, Mikromagazin stb. Programok mindenfelé jelentek meg, még a Süni magazinban is :). Indultam egy-két programozói versenyen is, de igazából csak a kiváncsiság hajtott. Sok HT-s programot írtam át Primóra, és jónéhány saját gyártású programom is volt. Ezek javarészt felhasználói programok voltak, mint pl. könyvtári nyilvántartó, adóbevallás, főkönyv nyilvántartó.

Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb, és miért?

A legbüszkébb az AntiCopy '88 MR. programra vagyok, ami egy olyan "loader", amivel nagyon könnyen lehetett képet megjeleníteni a programok beolvasása közben, és némi másolásvédettséget is biztosított a felhasználónak (autorun, reset és BRK letiltás). Valószínűleg azért tartom ezt a programot csúcsnak mert elég sok gépi kódú részt tatalmazott, és az alul dokumentált Primo esetében nem volt egyszerű összeszedni a belső rutinok tábláját akkoriban. A dissassembler programom pl. eleinte egy kockás füzet és egy Z80 kódköny volt. Egy sima számológéppel számoltam vissza decimálisból hexadecimálisba a kódokat, és fejtettem vissza byte-onként az eredeti kódot. Ráadásul még élveztem is. Brrr...

Hogyan foglalnád össze a Primós korszakát az életednek?

Nagyon jó tanulóidőszak volt, megtanított a számítástechnika alapjaira, ami egyébként, ahogy elfigyelem ... sajnos a mai generációl nagyon hiányzik. Kattingatni ma már mindenki tud, de, hogy mi miért történik, az eléggé túl lett misztifikálva.

A programozási, assembly ismereteimet is a Primonak köszönhetem, ezért később nem okozott gondot a más programnyelveken való programozás sem. A középiskolában már PC korszakot éltem, csináltunk pl. iskolai képújságot és minden marhaságot, aminek persze semmi haszna nem volt. Gyakorlatilag amíg a Primo-val foglalkoztam elég sok géptípussal (akkoriban mikroszámítógépnek neveztük őket) kerültem kapcsolatba. Megfordult a kezem között a legendás HT-1080Z, az ABC-80, Commodore C64, Plus 4, (később Amiga is), ZX Spectrum és QL, Videoton TV Computer, stb... (Mondjuk a Commodore-okat sohasem szerettem, bár nagyon irigyeltem őket a játék képességeikért. Én inkább Spectrum párti voltam.)

Mi volt a legkellemesebb és a legkellemetlenebb élményed a Primo-val kapcsolatosan?
A legkellemesebb, az volt, amikor megkaptam és sikerült üzembe helyezni. Ehhez tudni kell, hogy a tápegységet nem vettük meg hozzá, mert azt testvérem rakta össze hozzá tizedáron. Emlékszem, hogy nagyon örültem még a játékprogramoknak, amiket vettünk/írtam. Sokat csereberéltem programokat, emiatt folyamatos "kazetta" hiányban szenvedtem. Elég sok vidéki cserepartnerem volt, akikkel sokat leveleztem (ekkor ismertem meg az "Értéklevél", mint postai fogalom mibenlétét). Mondjuk a legmérgesebb talán akkor voltam, amikor kaptam egy képeslapot, amiben az állt:

"Ezúton értesítelek, hogy az AntiCopy '88 MR programod másolásvédelmét feltörtem. Üdvözlettel, Vitéz Software."

Ez azért bosszantott, mert nem volt rajta a feladó címe, neve, és így nem tudtam neki elmagyarázni, hogy ehhez, mindössze egyetlen assembly utasításra volt szükség, ami Basicben is egyetlen "Poke" paranccsal volt kiadható. Szóval nem volt valami nagy teljesítmény. A Primo első crackerélménye volt ez.

Mi az ami érdekel jelenleg? Foglalkozol-e még Primóval?

A Primóval nem foglalkozom már nagyon régen, de múltkorjában nosztalgiából kipróbáltam az emulátort is. Azt hiszem a tesómnak van belőle pár darab.

Köszi az interjút.

DR. VARGA GYÖRGY

Ha valaki nem ismerné...
A számítógépes nyomdai szedés egyik első fecskéje Magyarországon. A Varyter-Syster fejlesztés egyik külső munkatársa, a PrimoText szövegszerkesztő (egy moduláris, más gépre relatíve könnyen transzferálható) kiadványszerkesztő program) megalkotója.

Pár szót magadról, ha lehetne...

58 éves vagyok, feleségem és két gyermekem is számítógépész, nagyobbik fiam a BME-en végzett informatikus. A kisebbik fiam közgazdász.hallgatóként csak használni akarta a gépeket, de végül a webprogramozás irányába tart. Mi Debrecenben lakunk, a gyerekek Budapesten

Hogyan kerültél kapcsolatba a számítógépekkel?

Bár tanult szakmám a vegyészet, de visszaéltem azzal, hogy 1969-70-ben még csak a vegyészek és fizikusok tanultak igazi számítástechnikát, a matematikusok nem, a munkahelyemen, a debreceni Alföldi Nyomdában rögtön elfoglaltam a "vakok közt a félszemű a király" pozíciót. Az 1970-es évek közepe a nyomdákban a számítógépes kiadványszerkesztés (akkoriban fényszedésnek hívták) hőskora volt, ehhez én értettem legjobban a nyomdában. (Könnyebben megtanultam én a tipográfiai oldalt, mint a tipográfusok a számítástechnikát.)

Ennek keretében, miután megkritizáltam a nyugati eredetű méregdrága kész programokat, rámbízták, hogy akkor csináljak jobbat. Ehhez még a PC korszak előtti ún. középgépek a magyar gyártmányú Practicomp 4000, (kb. a Commodore Plus4 szintje, csak monitora még nem volt) és az NDK-s Robotron KRS 4201, ami már verte a Commodore 64-et, mert komoly mágneslemez, -szalag, és nyomtató parkja volt a 64 KB ferrit memória mellé). Az általunk egymás után több gépre, több nyelvre is megírt nyomdai szövegfeldolgozó programcsomag volt a későbbi PC-s változatok alapja, az alapjaiban változatlan algoritmust mindig újraírtuk (természetesen a növekvő hardver lehetőségeket kihasználva) az újabb számítógép generációra.

Milyen 8 bites gépeid voltak?

A Robotron középgépnek már volt nyomdai igényeknek meg nem felelő képernyős munkahelye (VT 340), ehelyett az MTA SZTAKI közreműködésével kialakítottunk egy nyomdai klaviatúrát és monitort. Később a "nagygépes kapcsolat" helyett saját 8 bites (8080) processzort és 8"-es floppykat kapott a display, ez lett a SZTAKI Varyter gépe, majd Z80 processzorral a Syster. (Ezeknek voltak univerzális karakterkészletű közcélú változatai is, de mi a nyomdai célváltozatot használtuk.) Időközben egy Videoton 56100 kétkazettás 8080 alapú gépem is volt, sőt, mert ez volt hamarabb, erre készült a szövegfeldolgozó program 8080 assembly átirata. A Varyter-Syster rendszer évekig termelő szolgálatban volt, a 16 bites PC-k megjelenéséig, amire továbbvittük a nyomdai kiadványszerkesztő programot.

Melyik volt a kedvenced, és miért?

Nem volt kimondott kedvencem, amit nyomdászosítani lehetett, hogy a fényszedő programom fusson, mind szerettem. Kölykeimnek volt 4+ és 64-es Commodore-ja is, de azokat ugyanezen ok miatt nem szerettem, bár a Microsoft Flight Simulátor első változatát 64-esre én hoztam be az országba a nyíregyházi repülőiskolába komoly kiképzési célra, azt (mint repülés-buzi) én is használtam. De öncálúan ma sem játszom a gépen, az nekem nem pihenés egész napi számítógépes munka után.

Hogyan kötöttél ki Primónál?

A Varyter-Syster fejlesztés miatt afféle külső munkatárs voltam a SZTAKI-nál, ezért tudták, hogy van egy "struktúráltan programozott", tehát könnyen transzponálható szövegszerkesztő algoritmusom, ezért természetes volt, hogy csináljuk meg Primora. (Csak éppen át kellett írni Basic-be, mert induláskor, a CP/M hiján assembly lehetőség nem volt, pedig arra már kész volt a program)

Azt tudtad, hogy készült CP/M Primóra? Sajnos már elveszett, de ez akkor jól jött volna, nem?

Tudtam, de mire az elkészült, a Primotext már át volt írva, meg azt nem tudom, hogy a CP/M-hez volt-e assembler is a Primo-n.

A Varyter-Syster gépekről tudnál bővebben írni? Semmi információnk nincs egyelőre róluk, csak azt, hogy volt róla reklámanyag.

Most találtam meg a Varyter prospektusát, és természetesen beszkennelve felkerülhet a weboldalra. A Systernek volt egy pofára ugyanilyen, lényegtelen különbségekkel, főleg a Z80 proci miatt. Ami teljesen más volt, az a nyomdai Syster.

Milyen programokat készítettél, konvertáltál?

Így alakult ki a Primotext program, ami margarétakerekes írógéptől nyomdai fényszedőgépig bármihez tartalmazhatott volna kimeneti konverziós modult, ami felé megtalálja az utat. De kereskedelmi szinten csak a parallel printer kimenet volt a biztos, ezért csak erre készült el a program, ámde az igen érdekesen működött: Egy külön nyomtató vezérlő segédfájlba kellett leírni egy előre elkészített mintafájl alapján, hogy milyen effektust milyen parancs-szekvenciával lehetett elérni a nyomtatónál. Néhány nagyon elterjedt korabeli nyomtatóra volt kész modul, a ritkábbakra a felhasználónak kellett gondoskodni róla. A Primotext emellett korrekt magyar szóelválasztást ésmagyar tipográfiai hagyományok szerinti oldaltördelést is tartalmazott.

Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb és miért?

Ez az egy volt. és én mindent megtettem a sikeréért, mégis csúnya véget ért meg. A Cosy megvette tőlem a programot (20 000 forintért), legyártott 100 db kazettára írott példányt, ami mind íráshibás volt. Az elsőnek eladott 10-20 darabot mind visszahozták, és ahelyett, hogy kijavított kazettákat adtak volna nekik, visszaadták a pénzt és kidobták az egész projektet.

Hogyan foglalnád össze a Primós korszakát az életednek?

Nem volt önálló Primo korszak, a Primo egy volt azon gépek között, amire a Politext algoritmust implementáltuk. Ezen belül a Primo személy szerint nagyon tetszett, mert nagyon benne voltam a fejlesztői környezetben, meg egyébként is olyan kis aranyos volt. Kár, hogy az iskolaszámítógép akcióban meglehetősen gyanús körülmények között alulmaradt, és ezért nem volt meg a "C" változat (aminek a floppyja elengedhetetlen lett volna a szövegszerkesztéshez) megrendelési háttere, így az egész Primo program csendben kimúlt.

Mi az ami érdekel jelenleg? Foglalkozol-e még néha Primóval?

A Primóval nem foglalkozom, saját doboza van a pince-múzeumomban, a gép üzemképes, a programok megvannak. A kiadványszerkesztő programom jóval túlélte a Primót, 2002 használta a nyomdánk az 1996-ig fejlesztett PC-s változatot, de ennek szinten tartása már nem töltötte ki a munkaidőmet, ezért átirányítottak minőségbiztosítási területre, ahol fő tevékenységem, hogy az általam szívből utált, de ott nagyon nagy mennyiségű papírmunkát áttereljem számítógépre. Két évem van nyugdíjig, reménykedem, hogy addig sikerül a rendszerből eltüntetni az utolsó kézzel írott bizonylatot is.

Emellett - kapcsolódva repülős hobbimhoz - a nagyobbik fiammal létrehoztunk egy GPS alapú atlasz-útvonaltervező-mozgótérkép programot, aminek van légi és földi változata is. (Ld. www.compumap.hu)

Köszönöm a riportot.

FEKETE GYÖRGY JÁNOS

Pár szót magadról, ha lehetne...

Nyugalmazott középiskolai tanár vagyok, 70 éves. Az ELTE-n végeztem, humán szakokon. Egész tanári pályám színtere egy kisváros közgazdasági és egészségügyi szakközépiskolája volt. Feleségem, akivel még egyetemista korunkban ismerkedtünk meg az Eötvös Kollégiumban, szintén ott tanított.
Három fiunk van; foglalkozásuk: építészmérnök, számítástechnikus és hivatásos katona a repülés területén.

Hogyan kerültél kapcsolatba a számítógépekkel?

Mindig érdekelt a technika, a gépek világa is. Amikor iskolánkban senkinek sem akaródzott a számoló- és irodagépekkel, majd a számítógéppel foglalkozni, elég gyorsan "kiképeztem magamat" ezekre, volt érzékem és kitartásom is hozzá. És egy nagyon fontos dolog: az irodalom, a magyar nyelv, az orvosi latin nyelv tanítása és az osztályfőnökség mellett (ez már eddig is eléggé változatos) határozottan pihentető volt a még sokoldalúbb tevékenység, a még vegyesebb órarend.
Szaktudós egyikből sem akartam lenni, "csak" középfokon eredményes tanár. Talán a diákokkal való kapcsolatnak is jót tett a példa, hogy egymástól távol álló területeken helytállhat az ember, és élvezi is a változatosságot.

Milyen 8 bites gépeid voltak?

Először csak az iskolai gépeken tudtam ügyeskedni: indulásként egy HT-1080Z, hamarosan még egy. Később Primókat és C64-et is vett az iskola, aztán C+4-ek, TVC-k is jöttek. (Majd sorra megismerhettük a mai PC-k elődeit.) Szerencsés vagyok, hogy végig benne lehettem ebben a folyamatban.
Saját gépünk egy Spectrum és egy C64 volt.

Melyik volt a kedvenced, és miért?

Mivel ilyen sokfélét megismertem (mindegyiknek a BASIC-jét meg kellett tanulni, sőt: diákoknak is átadni), egyetlen kedvencet nem lehet megjelölni. Először (jobb híján) a HT (pályázaton elfogadott HT-s programom is volt), de főleg Primóra írt anyagokat adtam közre az akkor induló folyóiratokban. Ez kellemesen programozható gép volt (eltekintve a billentyűk "tapizásától" és sipákolásától).
Szerettem és becsültem a Spectrumot is, minden furcsaságával együtt. Csodáltam, hogy ilyen kevés alkatrészből álló, olcsó, mégis okos kis gépet tudtak adni nagy tömegek kezébe (no, nem nálunk).

Hogyan kötöttél ki a Primónál?

Könnyebb volt hazavinni a hétvégekre, mint korábban a HT-t :).

Milyen programokat készítettél, konvertáltál?

Olyan komoly fejlesztésekkel nem dicsekedhetem, mint a riportsorozatban előttem megkérdezett három szakember. Mint felsoroltam, egyszerre több területen igyekeztem helytállni (márpedig a középiskolások a legkeményebb kritikusok): a folyamatos önképzés sok energiát igényelt. És ott volt a család, ház, kert, a teljes élet.
A BASIC nyelv vagy a gépi kód oktatásához sok kis szemléltető program(ocska) kellett (a készet, a másét nem igazán szerettem - ugye akkor főleg matematikatanárok ténykedtek az iskolai gépek körül). Igyekeztem minél több területről venni a példákat, bemutatni, hogy az élet mennyi helyzetében segítség lehet (a jövőben) a számítógép. (Egy bizarr példa rendetlen, formabontó játékaimból: amikor már az egészségügyiseknek is bevezettük az elemi informatika oktatását, az informatikaórák elején 4-5 percig a számítógép "kikérdezte" a latin szavakat.)
Az kényszer volt (a vegyes géppark miatt), hogy a program minden gépen fusson, ezért mindegyiknek a nyelvi finomságaiban otthon kellett lenni. Így természetes volt, hogy kedvenc, a tanórákon túlmutató, "komolyabb" programjaimat is sorra átalakítottam (HT, Primo, Spectrum, Commodore-ok).

Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb, és miért?

Pihentető játékként kidolgoztam néhány ismert logikai probléma (pl. "Hanoi-torony", "nyolc vezér", "száz rab") animált megoldását, amennyire az adott kis gép lehetőségei engedték a mozgatás, a hanghatások programozását. "Sikeres" volt óriás számjegyű stopperem, ezt az iskolai vetélkedők időméréséhez készítettem. Emlékszem, az első alkalommal milyen csodálattal nézte a tornateremnyi közönség - a gépet kezelő diákot :). Néhány programot, leírást közzé is tettem az akkori folyóiratokban.
De a "büszkeség" szót nem ezekre alkalmaznám, hanem inkább arra, hogy sok kedves, érdeklődő diákot vezethettem be erre a területre is, és hogy többen - nálam sokkal hozzáértőbb - szakemberek lettek. A tanár jutalma, ha tanítványa helytáll; a legszebb jutalom pedig az, ha a tanítvány messzebbre, előre jut.

Hogyan foglalnád össze a "Primós" korszakát az életednek?

Kellemes játék volt, eszköz a világ újabb területének megismeréséhez, agytorna, önmagam kipróbálása.

Mi az, ami érdekel jelenleg? Foglalkozol-e még néha Primóval?

"Nyugalomba vonulásunk" után feleségemmel bejártuk az országot, minden kis tájegységet 1-5 napos, alaposan előkészített autós és gyalogos utakkal: várak, várromok, templomok, templomromok, történelmi emlékek, helyi jellegzetességek megismerése, fotózása végett. Szinte minden faluban megfordultunk - nagy élmény volt 4-5 éven át.
Ebből az anyaggyűjtésből született egy honlapunk: www.templomrom.hu - a mai országnak már majdnem minden ilyen emlékét tartalmazza, kettőnk fotóival, leírásokkal, megközelítési lehetőségekkel. Jó lenne még a többi anyagot is feldolgozni valahogyan.
A primo.homeserver.hu lap megismerése (ahol rátaláltam egyes régi anyagaimra is) keltett egy kis nosztalgiát bennem. Most néha játszadozom az ősgépek emulátoraival (ilyen gépem már nincs, csak a falon a Spectrum-roncs). Agytornaként egyes régi programjaimat (amelyek főleg későbbi PC-s QuickBASIC vagy TurboPASCAL átdolgozásban maradtak meg) próbálom most visszakonvertálni Spectrumra, Primóra, HT-re. Megy a dolog, és ez jó érzés :)

Köszönöm az interjút.

(Paller Gábor, Miszlai Róbert, dr. Varga György, Fekete György János, Varga Viktor)